Blog - Divattervezők

Interjú a NUBU tervezőivel

A nemzetközi divat világában szerzett sok éves tapasztalattal a háta mögött, Garami Judit 2007-ben megalapította a NUBU márkát, amelyhez 2011-től két fiatal tervező Kovács Adél és Hajdú Anett csatlakozott. Mindketten a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem textil szakán szerezték mesterdiplomájukat, emellett Anettnek Bécsben, Adélnak pedig Londonban nyílott lehetősége mind a tanulásra, mind pedig a szakmai megmérettetésre. A két lány divattervezést oktat a KREA-ban, de kis létszámú csoportoknak különböző témákban workshop-okat is tartanak, ezzel betekintést engedve a márka műhelytitkaiba.

A NUBU márka kortárs darabjait a letisztult szabásvonalak, a szolid nőiesség és a légies elegancia jellemzik. A kifinomult, modern városi nő belső harmóniáját testesítik meg. A márka rajongóinak örömére tavaly óta az Andrássy úton és a Hegyvidék Központban is megvásárolhatóak a magas minőségű, kiváló alapanyagokból készült, egytől – egyik itthon gyártott darabok.


Kutattam az interneten, de nem találtam a NUBU szó jelentését? Honnan az elnevezés?

Játék a betűkkel, nincs jelentése.

Judit, amikor 2007-ben megalapítottad a márkát akkor már 15 éves tapasztalatod volt a divat világában. Kizárólagos forgalmazója voltál a Kookai, a Patrizia Pepe márkának, majd saját márkád a Miju tulajdonosa és tervezője voltál. Nyilván sokat segít a kereskedelmi szemléleted a márkátok építésében, hiszen hiába jó egy termék, ha nem lehet eladni? A divatipar pedig kétségtelenül az egyik legkeményebb iparág..

Igen, ez a tapasztalat természetesen sokat segít, hiszen a márkaépítés és az üzleti szemlélet is elengedhetetlen a sikerhez.

2011-ben csatlakozott a márkához Adél és Anett, akik gyakornokként kezdték nálad. Minek alapján döntöttél mellettük?

Nem kerestem tervezőt, a lányokkal az elejétől kezdve egyszerű volt a kommunikáció és nagyon hasonló volt a látásmódunk. Így adódott, hogy együtt is dolgozhatnánk, ami azóta is jól működik.

Anett és Adél, három másik tervezővel 2009-ben létrehoztátok a k e p p Showroom-ot. ahol mindannyian önálló munkákon dolgoztatok.

Ez most nem működik, jelenleg csak a NUBU-ra koncentrálunk.

Anett, Te Bécsben, Adél, Te Londonban tanultál és gyakornokoskodtál. Soha nem gondolkodtatok azon, hogy külföldön próbáltok szerencsét?

Anett:

Biztosan lesz még ilyen lehetőség, vagyis ezeket csak keresni kell. A NUBU igazából egy nemzetközi márka lett, aminek itthon van a bázisa. Jelenleg ugyanúgy működünk, mint egy külföldi brand.

Adél:

Dolgoztam Londonban, designer asszisztensként Eudon Choi koreai tervező mellett. Ez a legmagasabb beosztás, ami egy kisebb tervezői stúdióban elérhető. Nagyon szerettem kint lenni, London nagyon inspiráló hely, de Budapesten most izgalmas dolgok történnek, most jól érzem magam itthon.

A NUBU-nál is gyakornokként kezdtétek, aztán tervezőtrió lett a hármasotokból. Mennyire kerülnek leosztásra közöttetek a tervezési feladatok? Van tapasztalatotok mind az egyéni tervezésben, mind a csapatmunkában. Melyiknek van több előnye?

Mindkettő fontos. Az a tervező, aki egyedül tervez, szintén csapatmunkát végez, mert mögöttük is ott van a modellező, az ügynökségük, a kivitelezők. Ezt mind-mind össze kell fogni és egységében látni. Mindegyikünknek megvan az erőssége, ezt tudjuk is egymásról, így az adott területeken hagyjuk egymást kibontakozni.

 

Hazai és nemzetközi viszonylatban mennyit adott hozzá az ismertségetekhez a tavalyi Gombold újra! Divat a magyar pályázatára készített BAO BAO elnevezésű kollekciótok, mellyel az Oldhands kategória nyertesei lettetek?

Sok megjelenést generált, de alapvetően már egy stabil, ismert márka voltunk akkor. Ez inkább csak megerősítést hozott.

2012-ben „A magyar divatipar jelene és jövője” elnevezésű kerekasztal beszélgetésben, Judit, azt mondtad, hogy Magyarországon képtelenség egy márkának megerősödnie, illetve, hogy a magyar divatélet csak Budapestre koncentrál. Ezt most is így gondolod? Mert közben tavaly két új üzletet is nyitottatok, és van néhány működőképes hazai márkánk azért…

Igen. Mi is két lábon állunk, bevételünk egyik része a budapesti üzleteinkből, másik része a nemzetközi viszonteladóinktól jön be. Ez nem azt jelenti, hogy nincsenek nehézségek, talán egy picit évről-évre könnyebb, de alapvetően kicsi a vásárlóréteg itthon, aki megengedheti, hogy divatra költsön. Az, hogy egy márkáról sokat hallani, egyáltalán nem azt jelenti, hogy az adott márka üzletileg is nagyon sikeres, és sok vásárlója van.

Hogy látjátok, divat itthon a magyar, vagy sokkal inkább a külföldi fast fashion márkákat, illetve tervezői darabokat részesítik előnyben a vásárlók?

Abszolút a fast fashiont részesítik előnyben, ennek azonban elsősorban anyagi okai vannak.

Jelen vagytok az USA-ban, Kínában, Japánban. A kínai piacon gondolom előnnyel indultatok, hiszen mindent szeretnek, ami Európából származik, magas minőséget, különlegességet feltételeznek a ruhadarabokról is.  De mi a helyzet a többi piacon, illetve merre szeretnétek terjeszkedni?

Az ázsiai piaccal szerencsénk van, mert a márka stílusa nagyon tetszik ott, ami eleinte véletlen volt, de most már tudatosan is építünk erre. A Közel-Keleten szeretnénk még partnereket begyűjteni. Ezenkívül még Párizsban is jelen vagyunk concept store-okban.

A divatipar eszméletlen tempót diktál. Hogy lehet évente négyszer úgy megújulni, hogy közben megtartjátok azt a tökéletesen letisztult stílust, amit megálmodtatok a márka születésekor? Miből lehet folyamatosan inspirálódni, na és töltekezni?

Igen, minden nagyon gyorsan történik, nincs idő az álmodozásra, folyamatosan új dolgokon kell törni a fejünket. Sokféle inspirációs forrás van, leginkább utazni szeretünk, de ha arra nincs időnk, sokat nézünk művészfilmeket, járunk színházba, kortárs táncelőadásokra és galériákba. Emellett a social media felületek szerencsére rengeteg inspirációs képanyaggal látnak el minket.

2013 októberében csatlakoztatok a TGFWB elnevezésű, egyik legelismertebb hazai divateseményhez, emellett számos más bemutatón nagyobb közönség előtt is bemutatjátok a kollekcióitokat. Milyen szempontok alapján választjátok ki a megjelenéseket?

Igyekszünk minél több helyen ott lenni, mert sosem lehet tudni, hol szeret bele valaki egy ruhánkba, és válik nézőből vásárlóvá.

2011-ben ott voltatok a bécsi FW-en, jövőre készültök a párizsi FW-re. Minden megjelenés amellett, hogy nagy lehetőség, nagyon magas költségei is vannak. Megtérülő befektetések ezek?

Párizsban negyedévente van prezentációnk, ha ez nem lenne, nem jutnánk el a buyerekhez, ami egy megrendelés alapja. Ha ezekkel a lehetőségekkel nem élnénk, nem lehetnénk jelen a külföldi piacon.

A busójárás jelmezei inspirálta BAO BAO kollekciótok alapanyagai itthon kikészített kecske- és bárányszőrök voltak, amibe beleszerettetek és elhatároztátok, hogy minden téli kollekcióban lesz hazai szőrméből készült ruhadarab, ami a legújabb 2014AW kollekciótokban is jelen van. A hazai szőr és bőr mellett a többi alapanyagot honnan szerzitek be?

Sajnos ezeket nem tudjuk itthonról beszerezni, mert Magyarországon megszűntek a textilgyárak. Többnyire olasz, francia, spanyol és német anyagokkal dolgozunk.

A ruhadarabokat és a kiegészítőket itthon gyártatjátok le?

Mindent itthon gyártatunk le, ez nagyon fontos számunkra! Alapelvünk, hogy magyar munkaerőre támaszkodjunk.

A TGFWB rendezvényén nemrég bemutatott 2014-es őszi-téli kollekciótokat nem a Távol-Kelet ihlette, mégis, a modellek kezében lévő szélcsengők, a lágy dallamok ezt idézték. Mi volt a koncepció?

Adél:

Ez egy hirtelen jött ötlet volt, amivel különlegesebbé akartuk tenni a bemutatót. Manapság nagy hangsúly van azon, hogy egy show élmény legyen, ami megmarad az emberekben, ne csak a ruhákról beszéljenek, hanem a hangulatról, atmoszféráról. Ez számunkra is nagyon fontos, ezért minden show-t igyekszünk kicsit különlegesebbé tenni.

A legújabb kollekciótok darabjai a test vonalaitól távol maradva kölcsönöznek új sziluettet a ruha viselőjének. Mit gondoltok, a 21. századi divatnak mekkora hatása van egy fiktív testkép kialakulására? Mekkora a tervezők felelőssége ebben?

Manapság mindent fel lehet venni mindennel, jó stílusérzékkel. Nincsenek szabályok. Talán nálunk egy szabály van a tervezésnél, hogy a ruháink kényelmesek legyenek, ne kelljen feszengeni bennük.

Egyre több tervezőbe befektettek az elmúlt időszakban. Jó befektetésnek számít ma egy magyar divatmárkába invesztálni? Milyen tendencia várható ezen a téren a jövőben?

Ez egy kísérleti folyamat, senki sem tudja mi lesz a vége. Mi egyelőre nem élünk ezzel.

Hogy látjátok magatokat és a márkát, mondjuk úgy öt év múlva?

Több európai és amerikai városban szeretnénk jelen lenni, rendszeres bemutatókkal Londonban vagy Párizsban… és több szabadidővel! :-)

 

Köszönöm szépen a Lányoknak, hogy időt szakítottatok a válaszadásra és kívánom, hogy az öt éves terv valóra váljon! :-)

Az interjú első megjelenése: az első szövegváltozat a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Kar Stíluskommunikátor Szak hivatalos oldalán 2014. május 21-én jelent meg. Elérése:  http://stiluskommunikacio.eu/?p=3278


Vissza az előző oldalra

további írásaim