Blog - Interjúsorozat

A tökéletesség tökéletlensége című interjúsorozat célja, hogy tudatosítsa a nőkben, hogy a szépségipar és a tömegkommunikáció által közvetített tökéletesnek tűnő szépség valójában tökéletlen. A célom az volt, hogy a „kulisszák” mögé pillantva megmutassam ezt a tökéletlenséget.

Beszélgetés Csajbók Mariannal

A TÖKÉLETESSÉG TÖKÉLETLENSÉGE 8.

Óvodás kora óta az élete a divat körül forog. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy már kilenc évesen profin eladott a saját kis üzletükben. Dolgozott a Kék Duna Szalonban, vezette a saját üzletüket, majd Borszéki Zita tervező szalonjából már szabadúszóként folytatta tovább az útját. Hosszú évekig stylist és stílustanácsadó, dolgozott az Esteé Lauder-nél, megjárta a reklámipart, megismerte a rendezvény- és divatszakma minden csínját – bínját. Csajbók Mariann 2006-ban sikeresen megpályázta a Louis Vuitton kommunikációs vezetői állását és megalapította saját ügynökségét, a LanceCom Communications-t. Cége, a Louis Vuitton mellett, többek között olyan márkák hazai kommunikációs feladatait látja el, mint a Swarovski, a Calzedonia, az Intimissimi, a Tezenis vagy a Cruciani.
Mariann inspiráló életútjáról mesélt és kendőzetlenül elmondta a meglátásait a mai szépségideálokkal kapcsolatban is.


Akkoriban amikor stílustanácsadással kezdtél foglalkozni, ez még ismeretlen szakmának számított Magyarországon. Stylistként is dolgoztál forgatásokon, fotózásokon.. Hogy csöppentél bele ebbe a szakmába?

Kicsit ebben nőttem fel. Anyukám közgazdász volt, de miután néhány hónapra meglátogatta a barátnőjét nem Kelet-, hanem Nyugat-Németországban, sajnos nem kapott a szakmájában állást többé. Én pici voltam, és pénzt kellett keresnie. Anyukám nagyon szépen varrt,  és mivel lehetősége volt rá, el is adhatta a munkáit. Egy kis üzletet nyitott Szentendrén, így 1972-ben megnyitotta hosszú idő után az első magán divatüzletet, ami az évek során az akkor divatos butikká avanzsált. Én már oviból is ide mentem haza, aztán később az iskolából is. Szinte minden nap eladtam, imádtam! Szerintem teljesen profi voltam már kilenc évesen. Ránézésre megmondtam mindenkinek a méretét, ajánlottam színeket, fazonokat, és nem is emlékszem olyanra, hogy valaha, valaki is komolytalannak tartott volna.

Aztán persze majomkodtam is, mert amikor végre harmincötös lett a lábam, egész délután egy magassarkú klumpában álltam a pult mögött, és nagyon nagylánynak hittem magam.

A magassarkú felfedezése annyira jellemző a fiatal lányokra! Hogy alakult a sorsod ezután?

Később, huszonévesen dolgoztam a Kék Duna Szalonban, ami akkor a Rothschild Szalon szocialista mása volt. Ami nagy értéke volt, az az, hogy akkor még voltak ott olyan szabászok és varrónők, akik már az államosítás előtt is dolgoztak és ismerték a régi értékeket. Rengeteg mindent megtanultam itt, többek között varrni is. Ami nagyon meghatározó volt számomra, az a különféle emberekkel való foglalkozás, szótértés elsajátítása volt. Akkor ez a szalon számított luxusnak Magyarországon. Ezután három évig vezettem a szentendrei üzletet, majd Borszéki Zita tervező szalonjában dolgoztam, ahonnan már szabadúszóként folytattam az utam. Emlékszem, amikor a Kék Duna Szalonból fotózásra küldtek, még öltöztető volt a nevem, aztán mire szabadúszó lettem, és jöttek a reklámügynökségi munkák, már stylist lett belőle. A “stílustanácsadó” szót én kreáltam a stylistból. Ez 1992-ben volt. Szép emlékem, amikor az Estée Laudernek dolgoztam négy évig, ahol öltözködési tanácsadást tartottam az ügyfeleknek. Öltözködési, stíluskommunikációs tanácsadást mind a mai napig tartok cégeknek.

Lehetett ezt akkoriban tanulni valahol?

Szerettem volna komolyan tanulni mindezt, de nem tetszett az akkori Iparon a tervező képzés, nem akartam begyepesedni. Próbáltam a Central St. Martins-ba bejutni, de nem volt elég pénzem a tandíjra. Még most is őrzöm a jelentkezési lapot, és a brosúrát. Az egyik tanárom John Galliano lett volna…

Sok híresség került ki abból az intézményből.. Ezeken a munkákon kívül milyen út vezetett  odáig, hogy egy luxusmárka hazai kommunikációs képviselője legyél?

Az elmondottakon kívül az, hogy tizennégy év stylistkodása után – ami nagyrészt reklámfotózásból, reklámfilmekből és rendezvényekből állt, mivel amikor kezdtem, még nem voltak igazán magazinok, és aztán nagyon beleragadtam a reklámba -, nagyon vágytam valami másra. Mivel a divatszakmát, a divatújságírókat, és mondhatnám azt, hogy szinte mindenkit jól ismertem “aki számít”, a reklámipar és a rendezvényszervezés magas követelményeit bőven elsajátítottam, magabiztos és bizakodó voltam, így amikor a Louis Vuitton kommunikációs vezetőt keresett, elég bátran mertem odaállni az első interjúra. Aztán még négyre, és végül megkaptam. Addig azt hittem, hogy sokat dolgoztam. Azóta tudom, milyen reggel ötkor lefeküdni aludni, és nyolckor kelni, egy héten háromszor.

Biztosan jó érzés lehetett, persze a kevés alvás – gondolom már – kevésbé.. Az interneten nagyon kevés információt találtam a tevékenységeddel kapcsolatban. A szakmában persze mindenki tudja, ki vagy és mivel foglalkozol, az emberek többségének azonban ismeretlenül cseng a neved. Tudatosan nem “reklámozod” sem magadat, sem az ügynökségedet? Kizárólag a “szóbeszéd erejére” a Word of Mouth-ra építetted fel a vállalkozásodat?

Igen, kezdetben tudatosan, mert akkora volt az érdeklődés a Louis Vuitton iránt, és mindenki valamilyen együttműködést szeretett volna, egyszerűen nem lehetett dolgozni a rengeteg megkeresés miatt. Így alakult ki. Egyébként nem adunk ki információkat az ügyfeleinkről, a rendezvényekről. Kevés ügyféllel dolgozunk, és ők általában körbeérdeklődnek, mielőtt megkeresnek minket. Számukra mindig személyre szabott prezentációt készítünk magunkról.

A LanceCom Communications többek között a Louis Vuitton hazai kommunikációs feladatait látja el, de hogy kell ezt elképzelni a gyakorlatban? Rajtuk kívül még milyen megrendelőknek dolgoztok?

Úgy, mint bármelyik másik kommunikációs munkát. Sajtókapcsolatok, rendezvények, direkt marketing, nagyon magas minőségi követelményeknek megfelelve. Ügyfelünk még a Swarovski, a Calzedonia csoport három márkája a Calzedonia, az Intimissimi, a Tezenis,  a Cruciani, és van egy irodaházak kezelésével foglalkozó ügyfelünk is.

Mi határozza meg egy luxuscég kommunikációját?

A minőség, és az azonnali határidő.

Nemrég tervezőváltás történt a LV-nál. Mit jelent Marc Jacobs távozása és az új kreatív igazgató Nicolas Ghesquiére tavalyi kinevezése a LV-nak?

Azt, hogy az élet nem áll meg, mindenki új kihívásokra vágyik. Egy csodálatos tervező a maga útját folytatja, és egy másik kivételes tehetség lépett a helyére.

Egy luxusmárka kommunikációja miben különbözik egy középkategóriás márka kommunikációjától?

A jó kommunikáció pozícionálástól függetlenül ugyanazokra a sémákra épül. A különbség mindig abban van, hogy milyen közönséghez szólunk. Ez határozza meg a hogyant is. A luxuskommunikáció nagyon szelektív, a kevesebb több elvén alapul. Nem tud mindenkihez szólni.

Bár tudom, hogy a luxusiparban „nem lehet” a szó klasszikus értelmében eladni, de mégis megkérdezlek, hogy miért érdemes luxusmárkát vásárolni?

Az értékálló minőség, az életérzés miatt, és persze presztízs is, akár elfogadjuk, akár nem.

Kik vásárolnak elsősorban luxustermékeket? Mekkora kereslet van Magyarországon a luxusmárkák iránt?

Sokféle a luxusvásárló. Azokban az országokban, ahol ennek nagyobb a hagyománya, ott még szélesebb a kör. Nyilván van egy anyagi szempont, de sokan a korábban említett kritériumok miatt vásárolnak. A luxusmárkák igyekeznek minden igényt kielégíteni, így például a legutolsó divat vagy a technikai újdonságok iránt érdeklődőkét is.

Van aki számára a luxust a drága dolgok jelentik, van akinek a kevésbé drága, sokkal inkább a különleges tárgyak, szolgáltatások. Van aki számára a luxus élvezet, van akinek életminőség. Neked mit jelent a luxus?

Most leginkább az időt magamra.

Tavaly rendezték meg először az InStyle stílusdíj-átadóját az InStyle Style Awardot. A Business kategóriában, hat jelölt közül az egyik a Te ügynökséged, a LanceCom Communications volt, amely már 2006 óta működik. Ennek ellenére azt írtad a közösségi oldaladon, hogy váratlanul ért a jelölés. Tényleg egyáltalán nem számítottál rá?

Persze, hogy nem! Nem vagyok karrierista, sohasem érdekeltek a díjak, rangok, de mindenképpen nagyon örülök az elismerésnek.

Minden okod megvan rá! Mekkora csapattal dolgozol?

Összesen öten vagyunk az irodában, ezenkívül rengeteg külső munkatárs dolgozik nekünk. Grafikus, nyomda, catering, dekor, fény, hang, és még sorolhatnám..

Tanítasz a Luan by Lucia Divatakadémián és a Szegedi Tudományegyetem Stíluskommunikáció szakán mi is érdekes előadásokat hallottunk Tőled. Dávid Mátét, aki az Allürista néven vált ismertté, Te bíztattad és támogattad a pályája elején. Fontosnak tartod a tudásod, tapasztalataid továbbadni, illetve a fiatal generáció támogatását?

Igen, szívesen teszem. Nagyon szerettem tanulni, és nagyon szeretek tanítani. Igen, fontos, szívesen elmondom a tapasztalataimat, és szívesen meghallgatok mindenkit. Sokat tanulok én is belőle. Máté fantasztikus tehetség. Annyit letett az asztalra három év alatt, mint más egy évtized alatt se. Az elején sokat bíztattam, megismertettem olyanokkal, akik továbbvitték őt az útján. Az én szárnyaim alól kirepült, de minden év elején találkozik velem, és “konzultálunk”.

Milyen esélyekkel indul ma itthon egy fiatal a stílusszakmában, illetve a divatipar különböző területein? Gondolok itt az újságírástól, a divattervezésen, stílustanácsadáson, styling munkákon át, a divatmarketinggel, reklámmal kapcsolatos munkákig mindenre, de még folytathatnánk a felsorolást.. És mi a helyzet ehhez képest külföldön?

Sokat kell dolgoznia, és bizonyítania. Sokszor szinte magának kell finanszíroznia, hogy dolgozhasson. Itthon is sok lehetősége van,  de nehéz helyzetben vannak az újságok, magazinok még mindig.. Kevesen dolgoznak, és mindenki sok feladatot lát el egyszerre, kevésnek adatik meg a lehetőség, hogy bejusson. Nyilván ha Görögországról beszélünk, akkor ott mondjuk ugyanaz a helyzet, mint itthon. De mondjuk Angliában sokkal jobb anyagi helyzetben van a média is, nagyobbak a lehetőségek, de lényegesen többet kell bizonyítani ahhoz, hogy valaki egy jó munkát megkapjon.

Sajnos, valóban ez a helyzet.. A kommunikáció témájánál maradva biztosan láttad Csemer Boglárka Parfüm című klipjét ami bejárta a világhálót. Érdekes, ahogy a photoshop-al végzett munka fázisait követhetjük nyomon, ahogy retusálják az énekesnő arcát. A végeredmény egy tökéletes arc, amely megfelel a mai tökéletes szépségideál képének. Nyilvánvalóan ott van benne a társadalomkritika. Szerintem nagyon ötletes és újszerű, ahogy az üzenetet “becsomagolták”. Kommunikációs szakemberként Te mit gondolsz erről?

Nagyon szépen elkészített klip, nekem mindennel együtt természetes élményt nyújt. Nem tudom, annak, hogy a photoshop-on megrökönyödjünk, szerintem leáldozott. Feltételezem, hogy mindenki kellően bölcs ezügyben. Nyilván, mindig van új alany, akit meg kell tanítani, hogy nem mind arany, ami fénylik. Engem az elkészítés harmóniája fogott meg.

Szerinted milyen képet közvetítenek a magyar glossy magazinok, a férfiaknak szóló Playboy, illetve a The Room magazin a mai szépségideálról?

A Magyarországon megjelenő glossy magazinok nagy része liszensz lap. A nehezebb gazdasági helyzet, és a kis büdzsék miatt a nagy részük átvett anyagokat közvetít, illetve az itthon készült anyagok is, csak a magazinok szigorúan szabályozott stílusában készülhetnek el. A nemzetközi divatmagazinok egyértelműen a nemzetközi trendeket közvetítik, természetesen aktuális magyar tartalommal. Így nem is kérdés, hogy az aktuális szépségideál jelenik meg mindegyikben. Természetesen, míg az ELLE a finom, légies, kedves, jókedvű fiatal nőt, a Marie Claire a környezetével odafigyelő harmóniában lévő divatos nőt, az ÉVA – ami a legsikeresebb magyar glossy – a divatos, naprakész, fiatalos családanyát, a COSMOPOLITAN a lendületes, karrier-érzékeny pasizó csajt jeleníti meg. Minden magazin, a saját célközönségéhez szól, hiszen sokfélék az olvasók. Mindegyik különbözik egymástól, más-más típusú olvasónak szól, de mivel mindegyik divattartalommal is bír, a legutolsó divat, a kifutós képek, divathírek, divatanyagok, sztárfotók, nagyon meghatározóak a szépségideált illetően. Nem térnék ki arra, mi a mostani szépségideál, mert ez irreleváns a választ illetően. Mivel a Playboy férfimagazin, így az, egy férfiak számára ideális, ám az átlag nő számára frusztráló tartalommal bír. A meztelenségtől eltekintve ez a frusztráció a photoshop-nak köszönhetően a többi magazinnál is felbukkan. A The Room magyar tulajdonú, kozmopolita szemléletű ún. ’niche’, rétegmagazin. Divat, kultúra tartalommal, egyéni látásmódban, végtelenül intelligensen. A The Room véleményem szerint önálló gondolkodásra nevel, és megtanít elfogadni önmagunkat, és tágítja a világszemléletet. Amíg a női glossykban nagyrészt önmagunkra ismerünk, a Playboyban nem, mert nem nőknek szól, a The Room életérzést tanít.

Nagyon találó a megfogalmazásod! Azért egyre több kezdeményezés is van arra, hogy az „átlagos”, illetve a „másság” teret kapjon. Egyre népszerűbbek a plus size modellek, az olvasók öltöztetése, de kerekes székes szépségversenyt, divatbemutatót is tartanak. Hogy látod, szerinted van esély arra, hogy a jelenlegi kifutók trendje, a modellek testalkata megváltozik?

Persze, mindig változik minden. Az egész divat egy jin és jang sztori. Ha sok van a tökéletes testű vékony lányból mindenhol, akkor felmerül, hogy elég ebből, hol vannak a molettebb nők, hiszen a realitás inkább az. Vagy egy fejlett társadalom igenis odafigyel a fogyatékkal élőkre.

Látsz bármilyen kicsi esélyt is arra, hogy a 21. századi szépségideál rövid időn belül gyökeresen megváltozhat?

Nem tudom, hogy rövid időn belül-e? Egyelőre én az ismétléseket látom, valami nagyon új még várat magára, de biztosan jön. Gondolom, valami egyéb nagy változás fogja hozni.

Talán elképzelhető.. Egy kutatásból kiderült, hogy a média által sugárzott irreális szépségideálnak sokkal korábban megnyilvánulnak a káros hatásai, mint azt korábban gondolták volna. Kutatások bizonyítják, hogy már a tíz-tizennégy éves kislányoknak a testi megjelenése okozza a legtöbb szorongást. Te, hogy magyaráznád el egy tíz éves kislánynak, hogy képeken látható tökéletesség csupán illúzió?

Ebben nincs tapasztalatom, ezért erre nem szeretnék válaszolni. Megjegyzem, a tapasztalatom az, hogy majdnem minden tinédzser, mindent ki akar próbálni, és ha nem hagyjuk, attól még ki fogja, hiszen önmagát, a saját stílusát keresi. Én jobban hiszek abban, hogy kicsit engedni kell bizonyos kisebb, egyszerűbb dolgokat, mert úgy nem fogja azt érezni, hogy meg van fosztva valamitől, és elkeseredésében eltávolodni azoktól, akik féltik, szeretik, akik valós támaszai lennének ebben a nehéz korszakban.

A Dove-nak van egy érdekes kampányfilmje, amelyben egy FBI fantomkép-rajzoló segítségével bizonyítják, hogy a nők egészen máshogy tekintenek a saját külsejükre, mint ahogy mások látják őket. Stílustanácsadói munkád során rengeteg nő és férfi is megfordult nálad. Mennyire észleltél náluk testképzavart? Biztosan a modellek világába is belelátsz, náluk ez mennyire számít tabu témának? Kezelik-e egyáltalán az anorexiát vagy bulimiát a lányoknál?

Általában mindenki sokkal elégedetlenebb önmagával, mint amit egy külső szemlélő valaha megállapítana. Sokszor inkább csak egy kis bátorításra van szükségük, mind a nőknek, mind a férfiaknak, és egészen más szemmel látják magukat. Az, hogy valaki komoly zavarral küzd, sosem téma, de mindig kiderül. Nyilván tudják, hogy nem jó, ami velük történik, de a vékonyság mégis „elmismásolja“ azt, hogy ezt megszüntessék. Az ügynökök nagyon erőszakosak ha arról van szó, hogy néhány kilót le kell adni. Aki nem kiforrott személyiség még, gyakran valós bajba kerülhet.

És a plasztikai beavatkozásokról mit gondolsz? Szerinted egy nő hosszú távon elégedettebb lesz a testével a műtét után, mint előtte volt? Mitől függ alapvetően az elégedettség?

Nagyszerű, hogy az orvostudomány eljutott idáig, de soha nem javasoltam még senkinek plasztikai beavatkozást, vagy akár csak sminktetoválást. Véleményem szerint ezek a beavatkozások akkor kellenek, ha tényleg komoly gond van. Baleset, születési rendellenesség, vagy olyan dolgok miatt, amitől valóban zavaró a kinézet. Szerintem sokan később megbánják a mindössze szépészeti beavatkozásokat, soha nem fognak harmónikusan együtt öregedni a testtel, és újabb és újabb műtétre kerül sor a szintentartás miatt. Véleményem szerint az elégedettség sokszor nem más, mint önigazolás.

A reklámok az ismétlő műtétek szükségességéről persze soha nem szólnak. Hogy látod, a média vagy a családi, társadalmi környezet hat jobban a testképünkre? Van  megoldás szerinted arra, hogy függetleníteni tudjuk magunkat a médiahatásoktól?

Attól függ. Van, ahol a családból kap hideget-meleget valaki, és ez kihat az egész életére, és a média hatása már lényegtelen ebből a szempontból, de olyan is van, hogy példás családból jön valaki, mégis frusztrált lesz, és anorexiás, mert amit lát, máshogy nem tudja reprodukálni. Ez annyira összetett. Nem tudom a megoldást… Abban hiszek, hogy a biztos, szerető háttér segít megtalálni a helyes utat.

A divat változásai nagyban hatottak az egyes korszakok szépségideáljára, amikor a fűző volt a divat, a női alakot is karcsú derékkal és telt csípővel ábrázolták. Mit gondolsz a 21. századi divatnak mekkora hatása van egy „fiktív testkép” kialakulására?

Nemcsak a divatnak, hanem a jóléti társadalmaknak is. Enni nem kell, mert van, nem a létfenntartás a fontos, nem a nő, mint anya, hanem mint csábító. Ezt így tudom egyszerűen megfogalmazni.

Szerinted azt kimondhatjuk, hogy a luxusipar teremti korunk szépségideálját? Mennyiben érzik át a luxusmárkák ennek a felelősségét?

Amennyiben a vezető divatmárkák luxusmárkák, igen. Nagyon fontos: a divattervezők művészek! Az ő művészi szabadságukat nem hiszem, hogy befolyásolni kellene. Inkább az embereknek és a médiatartalmaknak kellene felnőnie ahhoz, hogy ezt értelmezni tudják.

Bárcsak már ott tartanánk! Végül jöjjön pár villámkérdés! Szerinted miért akarunk tökéletesek lenni?

Mert istennek képzeljük magunkat.

Mit jelent Neked a szépség?

Harmóniát. Mindenkiben meglátom a szépséget.

Na és a stílus? Milyen számodra a stílusos nő?

Életérzést. Aki szereti az életet, és ez megnyilvánul minden mozdulatában. Mindenkinek megvan a maga stílusa.

Hogy határoznád meg a saját stílusodat, mit viseltél stylist-ként és most luxuscégek kommunikációsaként?

Kényelmes, rendezett,  természetes, kicsit bobo. Mindig azt viseltem és viselem, amire az adott helyzetben szükség van/volt.

Mennyiben formálható valakinek a stílusa, illetve mennyiben tanulható?

Szerintem egyértelműen tanítható és tanulható.

Melyek azok az alapdarabok, amelyek minden nő ruhatárában jelen kell, hogy legyenek?

Ez testalkatfüggő. De legyen mindenkinek alsóruhája, inge, blúza, kabátja télre, tavaszra, esőre, fűszoknyája.. Te jó ég, nem sorolnám fel! Természetesen ez attól is függ, hogy ki hol él, kinek mire van szüksége.

Nagyon köszönöm a válaszokat, kedves Mariann, és további sok sikert kívánok Neked az élet minden területén!

 

Az interjú első megjelenése: az első szövegváltozat a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Kar Stíluskommunikátor Szak hivatalos oldalán 2014. február 15-én jelent meg. Elérése:  http://stiluskommunikacio.eu/?p=2964


Vissza az előző oldalra

további írásaim