Blog - Interjúsorozat

A tökéletesség tökéletlensége című interjúsorozat célja, hogy tudatosítsa a nőkben, hogy a szépségipar és a tömegkommunikáció által közvetített tökéletesnek tűnő szépség valójában tökéletlen. A célom az volt, hogy a „kulisszák” mögé pillantva megmutassam ezt a tökéletlenséget.

Beszélgetés Nemcsics Dorinával

A TÖKÉLETESSÉG TÖKÉLETLENSÉGE 2.

Kétszer találkoztam vele személyesen, először egy kampányfotózáson, másodszor egy reklámfilm forgatásán. A farmeres, fehér pólós lányból éppen megközelíthetetlen dívává alakult át a szerep kedvéért. Nem egyszerű munka az övé. Kitartás, türelem, alázat kell hozzá. Benne mindezek megvannak, csodálom érte.
Nemcsics Dorina a fél világot bejárta, rengeteg fotózáson túl van, dolgozott a szingapúri, a római, a barcelonai Fashion Week-en, többek között olyan márkákat képviselt már, mint a Calvin Klein, a Kenzo, a Camillo Bona, a Gattinoni, a Rosa Clara és a Jesus Peiro kifutóján is végigsétált már. Szerepelt reklámfilmekben, láthattuk óriásplakátokon, számtalan magazin oldalán. A modellkedés mellett gyógytornász képesítést szerzett, majd kitanulta a sminkes szakmát, amit művel is. Férjével jelenleg a második kisfiuk érkezésére készülnek, és még csak huszonhat éves.


Dolgoztál, dolgozol modellként, manökenként, szerepeltél reklámfilmekben, éltél külföldön és tavaly említetted, hogy készülsz is vissza. A fotózás alkalmával, ahol találkoztunk, mosolyogtam, amikor azt mondtad,  hogy  már „öreg” vagy, a magad 26 évével. Persze értettem, mire gondolsz.. Mégis, mennyire biztos és bizonytalan a modellek élete?

Bizony sokfelé jártam és sokat dolgoztam, rengeteget tapasztaltam és élményekkel gazdagodtam. Azonban már 26 éves vagyok és van egy csodálatos kisfiam és egy örök társam, a férjem, és bizony már nem olyan minden, mint 20-22 évesen. Gondolni kell a jövőre, mert ennyi idősen csak az eddig már nagy sikert elért, elismert modellek tudnak ugyanúgy dolgozni, mint 20 évesen.

Azért panaszra Neked sincs okod…

Igen, ez így van, én sem panaszkodhatom, mert sokat dolgoztam és szeretnek is általában a kliensek, fotósok, de lássuk be, nem vagyok egy Mihalik Enikő vagy Vanessa Axente. Persze ha az egy éves főiskolai halasztásom után 2007-2008-ban, amikor csak modellkedtem,  nem jöttem volna vissza befejezni az iskolát, hogy lediplomázzak gyógytornászként, akkor lehet, hogy máshogy alakul a pályám.

Mégis az iskola folytatása mellett döntöttél..

Akkoriban eléggé felfutott a pályám és az ügynököm, Fehér Orsi nagy reményeket fűzött volna hozzám, de én a neveltetés és a család hatására befejeztem a főiskolát, és egyáltalán nem bánom, hogy így alakult az életem. Persze néha elábrándozom, hogy mi lett volna ha….

Jelenleg sminkesként is dolgozol. Tudatosan készülsz a kiszállásra? 

A kisfiam mellett most sminkesként dolgozom, igen, és készülök a második gyermekünk érkezésére.

A legtöbb modell, ha akar és van tehetsége, szorgalma, alázata, kitartása, akkor évekig modellkedhet, de sok ismerősöm van, aki korán kezdte, még 15 évesen, és 20 éves korára már elég is volt neki.

Szépen megfogalmaztad: tehetség, szorgalom, alázat, kitartás.. Sok fiatal lány csak a csillogást látja, de a látszat ellenére nem egy könnyű szakma a Tiétek..

Sokan nagyon szeretik csinálni, utazni, élni, ezt a csodás, bár valóban nem könnyű életet és 10 évig is akár, vagy annál tovább is dolgoznak modellként. Megélhetés szempontjából Magyarországot kivéve nagyjából mindenhol elég jó, de nem luxuskörülményekre kell gondolni. A legtöbb modell azonban, úgy vélem, 25 éves kora körül lassan abbahagyja a modellkedést, inkább befejezi az iskolát vagy letelepszik az egyik általa bejárt országban.

Számodra van olyan ország, ahol el tudnád képzelni az életeteket?

A férjemmel és a gyerekekkel azt tervezzük, hogy visszamegyünk Szingapúrba, miután befejezte a mesterképzést. Ott nagyon jól tudtam modellkedni és idősebben is van esélyem jó pár munkára, valamint nagyon élhető város, a kedvenc helyem a világon!

A szerepléseid alkalmával közvetítesz egyfajta szépségideált, amely nagy hatással lehet főként a tizenévesek és a húszas éveiben járó korosztály számára. Mennyire tudatos ez számodra és mennyire érzed ennek a felelősségét? Kapsz erre vonatkozólag visszajelzéseket a különböző korosztályoktól?

A munkák során nincs beleszólása a modellnek abba, hogy hogy nézzen ki, hogy tetszik-e magának vagy sem. A modell egy eszköz, amivel reklámoznak egy ruhát, sminket, frizurát vagy terméket. Persze valamilyen szinten hozzá kell adnunk magunkat, a személyiségünket is az eredményhez, vagy színészkedni és eljátszani egy fajta nőt vagy típusú, hangulatú megjelenést. Nyilván mindig törekedtem és törekszem arra, hogy igényes munka legyen a végeredmény, szép legyek,  illetve, hogy a fotós, a kliens elvárásainak, elképzelésének eleget tegyek. Ez utóbbi a fő motiváció, nem pedig, hogy én mit gondolok, mit akarok. De szerencsére többnyire nem volt nézeteltérés köztünk. Néha egy-egy sminkről vitáztam volna, de a modell dolga az, hogy megcsinálja, amit mondanak neki. Ízlésbeli különbségek vannak országonként, de a fő irányvonal mindig nyugatról jön, valamint az igencsak karcsú modell igénye is. Ennek egy modellnek meg kell felelnie,  ha igazán sokat és sikeresen akar dolgozni. Persze én is voltam olyan sovány, hogy a férjem, aki akkor még a barátom volt, utólag megmondta, hogy az már nem is tetszett neki. Igazság szerint a ruhák eladása a fő szempont. Egy vékony modellen minden jól néz ki.

Hogy látod, milyen képet közvetít a magyar média, a női magazinok, a férfiaknak szóló Playboy magazin,  illetve a televízió tekintetében a mai szépségideálról?

Szerintem a magyar média a szépségideálnak nem a nagyon sovány lányokat tartja, hanem a kellő idomokkal, ám feszes, lapos hassal, rendelkező lányokat. Ezek sokszor mesterséges idomok, mint például a szilikon mell, ami szerintem a kismellű lányoknak elég frusztráló lehet. Az arc tekintetében néha elég természetellenes vonásokat látni egyes „sztárokon”.  A brutális szemöldökszedést és tetoválást, valamint szájfeltöltést kerülni kéne. Szerencsére a modellvilágban a természetes arc, kevés smink  és a kicsi mell is szépnek tekintett.

Igen, a természetes megjelenésetek nekem is feltűnt, terjeszteni kellene… Befolyásolják, vagy befolyásolták valaha a saját magadról kialakított képedet a magazinokban megjelenő szépségideálok?

Természetesen, mivel a magazinokból tanultam szinte mindent.  Legyek vékony, de izmos és hajlékony, ami a táncos múltamnak hála adott volt. Nőies, ha kell sportos, fiús, bármit  meg tudjak csinálni a testemmel és a tekintetemmel.

Szerettél volna valakire hasonlítani?

Ideálomnak tekintem Mihalik Enikőt, Nicole Kidmant, akikre hasonlítok is. Aztán ott van még Lara Stone, Natalia Vodianova, Kate Moss és még sokan mások…

Mekkora a modell világban a konkurencia harc?

A konkurenciaharc, a Fashion Week-ek alkalmával jön elő, mikor hajsza megy, hogy ki ér oda minden castingra és ki milyen munkát kap meg.

Mi a helyzet a hétköznapokban?

A hétköznapi életben,  mikor együtt élünk a modell apartmanban, egyáltalán nincsen konkurenciaharc, inkább együttműködés és barátságok. Persze ellentétes személyiségek mindenhol akadnak és hajbakapások is emiatt, de az nem a modell munkák miatt van. A konkurenciaharc inkább az ügynökségek között alakul ki néha.

Ebben a szakmában elég komolyak az elvárások a külsőt illetően.. Sokszor megfordulnak  a fejedben olyan gondolatok, hogy „elég jó vagyok-e, túl sovány, túl kövér, túl öreg vagyok”? Hogy tudod egyáltalán megtalálni az egyensúlyt?

Bizony nem könnyű, nálam inkább az jött be, hogy mindig törekedjek arra, hogy vékonyabb legyek, mindezt egészséges diétával és edzéssel érem el. Bizony volt, hogy kövérnek éreztem magam a sok vékony „kislány” között, és el is ment a kedvem a modellkedéstől, de aztán mégis erőt adott valami, hogy dolgozzak magamon és ne adjam fel. A túl öreg vagyok téma szerencsére nem merült fel, mert az arcom elég fiatalos, így mindig sokkal kevesebbnek néztek.

Nemcsak az arcod fiatalos, de az első kisfiad születése után, a testeden sem látszott a gyerekszülés nyoma. Szerencsés alkat vagy. Emlékszel még rá, hogy hány éves korodban mondtad azt először a testedre, hogy  „elfogadom és szeretem a testemet, azt, hogy ilyen vagyok”?

Először 17-18 éves korom körül, mikor elkezdtem nőiesedni, mert addig nagyon vékony voltam, és emiatt csúfoltak is.

Igen, a gyerekek nagyon kegyetlenek is tudnak lenni …

Aztán elkezdtem modellkedni és fogynom kellett. Mikor pedig sikerült elérni az ideált, elégedett voltam, de mindig úgy éreztem, hogy nem engedhetem el magam, ez egy életforma, hogy így nézzek ki. Aztán mikor az első babánkat vártam és gömbölyödtem, azt is könnyen el tudtam fogadni, mert tudtam, hogy ez egy természetes állapot.

A mai világban nem mindenki van ennyire kibékülve önmagával és ezt egyáltalán nemcsak a modell világra értem… A táplálkozási betegségekről egyre gyakrabban hallani, mégsem eleget. Mennyire észleled „belsősként” a modelleknél a testképzavart, hogy kezelik, kezelik-e egyáltalán az anorexiát vagy bulímiát a lányoknál?

A modelleknél az elvárás, hogy soványak legyenek, és a legtöbbjük nem betegség miatt ilyen. Van aki alapból, genetikailag mindig is ilyen lesz, van aki azért vékony, mert még fiatal és bármit ehet, aztán sokan vannak, akik nagyon keményen megdolgoznak érte, diétával és edzéssel. Szerintem csak kis százalékuk az, aki koplal vagy hánytatná magát. Legalábbis én nagyon kevéssel találkoztam… Hosszútávon a koplalás nem megoldás, mert hamar visszajönnek a kilók, ha mégis egy kis időre többet eszik valaki.

Én is jártam így, amikor egy Fashion Week miatt 2 hétig csak almát ettem és bár lefogytam, utána mikor hazajöttem, hiába próbáltam egészségesen enni, többet ettem, mint az almás fogyókúrával és visszajött hamar a súlyfelesleg.

A jojó effektus…

Pontosan. Jojó effektus, amin szerintem sok modell átesik..

Elég rövidtávú megoldás.

Ezért is sokan rájönnek arra, hogy hosszútávú sikereket csak egy életformával lehet fenntartani. Edzéssel és egészséges diétával.  Ha beteg modellje van egy ügynökségnek, azt úgyis hamar kiszúrják, hiszen nekik sem jó,  többek között a média és minden egyéb miatt sem.  Biztosan segítenek a modellnek, hogy rendbe jöjjön és egészséges formában érje el a céljait.

Vannak-e a különböző munkáknál testsúlyra vonatkozó előírások Magyarországon, illetve külföldön? Ha igen, akkor mégis, hogy képzeljük el ezeket?

Testsúlyra vonatkozó előírások nincsenek Magyarországon, de centiméter határok igen, mint mindenhol a világon. Az a fontos, hogy a csípő 90 cm és a derék 60 cm körüli kell, hogy  legyen. Hallottam, hogy Spanyolországban volt valami botrány a modellek soványsága miatt, és a divatbemutató előtt lemérték őket, hogy elérik-e a minimum értéket, ami nem tudom pontosan, hogy mennyi volt, de ez nem jellemző.

Beszéljünk egy kicsit a gyerekekről, hiszen Anyaként közvetlenül is érintettek vagyunk. Megdöbbentett, hogy egy kutatásból kiderült, hogy a média által sugárzott irreális szépségideálnak sokkal korábban megnyilvánulnak a káros hatásai, mint azt korábban gondolták volna. Kutatások bizonyítják, hogy már a 10-14 éves kislányoknak (14 évesen pl. 48%-ának) a testi megjelenése okozza a legtöbb szorongást. Mit gondolsz erről? Hogy magyaráznád el modellként, egy 10 éves kisgyereknek, hogy a képeken látható tökéletesség csupán illúzió?

Mint modell tudom, hogy a tökéleteset próbáljuk megalkotni, és azért mutatjuk ezt a magazinokban, mert ahogy minden másban is, a tökéletességre törekvés a célja az embereknek.

Ami csupán illúzió…

Nyilván nem tud egy hétköznapi ember  úgy kinézni, mint egy profi sminkes, fodrász és fotós által megszépített modell, de törekedni lehet rá. Egyre több kép születik azonban,  a természetesség jegyében, csak ezt inkább a szakmabeli magazinokban publikálják és nem a divatmagazinokban.

Nagy kár. Jó volna, ha ez változna a jövőben..

Neked is kisfiad van és a pocakodban is kisfiú növekszik, őket is érinti az említett kutatás, bár kétségtelen, hogy a kislányok veszélyeztetettebbek. Mit mondanál édesanyaként?

Mint anya, ugyanezt mondanám, ha lenne kislányom, vagyis, hogy mindig lehet törekedni egy  bizonyos szépség felé és előny is, ha odafigyelünk a külsőnkre, mert ez tükrözi a belsőnket is. De fontos, hogy magunk maradjunk és ne akarjunk teljesen egy „modell”-nek megfelelni, mert akkor elvész az egyéniség.

A külső és belső összhangja, nem másolni, egyéniséget megtartani – jó ilyeneket hallani…

Valamint nagyon fontos, hogy mindent egészséges keretek között tegyünk. Lehet, hogy mondanám, hogy a fotós használ Photoshopot is, ha nem elég tökéletes a modell alakja és ebből is láthatja, hogy a való életben senki sem tökéletes.

Na, igen, a Photoshop. Emlékszem elég furcsán nézett rám egy fotós, mikor kértem, hogy maradjak természetes a képeken,  mert inkább azt tapasztalja, hogy sokan kifejezetten kérik, hogy vékonyabb derekat, nagyobb melleket, feszesebb feneket „varázsoljon” nekik. Persze én sem bánom, ha jó a világítás és kedvező a felvétel, de az agyonretusált képekkel nem tudok azonosulni.. Pedig sokan fizetnek a képeken látható illúzióért… Ettől sokkal nagyobb összegeket pedig az egyre népszerűbb plasztikai beavatkozásokért. Neked ez utóbbiról mi a véleményed?

Elvetem a plasztikai beavatkozásokat, kivéve persze, ha az egyén komoly önértékelési zavarral, lelki problémával küzd testi hibája miatt. Ekkor persze érthető. De csak azért,  mert valami éppen szépnek számít és az illető nem úgy néz ki, azt szerintem butaság megplasztikázni. Sok minden lehet szép, ha összességében nézzük az egyént. Lehet, hogy kicsi a szája, de neki az áll jól, lehet hogy ráncosodik, de hát az élet ilyen. Az alkonyat is szép, nemcsak a verőfényes napsütés.

Tetszik ez a hasonlat, igazán nagyon találó, megjegyzem és majd előveszem. Azért érdekelne, hogy  alávetnéd-e  magad valamilyen beavatkozásnak?

Én nem plasztikáztatnám meg magam. Esetleg a köldökömet, ha nem megy vissza rendesen, mert nekem alapból kijjebb áll , a terhesség miatt meg még jobban. De gondolom nem az ilyen jellegű plasztikázásra céloztál.

Nem, valóban nem…

Annyira bölcs dolgokat mondtál, a magad 26 évével, igazán példaértékű. A pályára készülő fiataloknak pedig követendő minta lehetsz, a hozzáállásoddal, a gondolkodással, egyáltalán az élethez való hozzáállásoddal. Mindezek után áruld el nekem, hogy mit jelent Neked a szépség?

A szépség számomra a kisugárzással van összefüggésben. A beképzeltséggel pedig nagyon nem. Tehát lehet, hogy valaki szép arcú, vagy formás, de ha sugárzik róla, hogy ezt tudja,  és lenézi a többieket, akkor valahogy nagyon ellenszenves lesz, tehát már nem is szép.

Kit tartasz szépségideálnak a hazai „sztárvilágban”? Már ha beszélhetünk ilyenről…

A hazai sztárvilágban még nem gondolkodtam el azon, hogy ki a szépségideál… de biztos, hogy a természetes szépségeket. Mondjuk most, aki így hirtelen eszembe jut, az Ördög Nóra. Meg persze a híresebb magyar modellek, mint Mihalik Enikő, Vanessa Axente, Palvin Barbi.

Érdekelne, hogy milyen számodra a stílusos nő? Kit tartasz stílusosnak a hazai „sztárvilágban”?

Aki stílusos, az figyel az öltözködésére, beszédére, sminkjére, hajára, összességében divatos, de a korának nem akar ellentmondani. Mármint ha idősebb, akkor nem rikító ruhákban jár.

Borbás Marcsit a Gasztroangyalból nagyon szeretem. Értelmes és jól is néz ki, és nagyon aranyos.

A sztárvilágban mivel a stílusra stylistok ügyelnek, ezért nehéz kiválasztani egy valakit. Többnyire mindenki stílusos, akit a televízióba engednek.

A legutóbbi kijelentéseddel azért vitatkoznék..

A stílus lehet jó és rossz is. A jó stílusú ember az öltözködésével, beszédével, írásával és sok minden mással együtt pozitív hatással van a környezetére, azzal aki kapcsolatba kerül vele.  Ugyanígy, magára az egyénre is visszahat mondjuk egy stílusos ruha, smink, haj.  Egyszerűen jobban érzi magát, magabiztosabb, kiegyensúlyozottabb.  A rossz stílus pedig mindezek ellentéte. Szerintem.

Ezzel én is egyetértek! Köszönöm szépen a bölcs, értékes és hasznos gondolatébresztőt,kedves Nemcsics Dorina!

 

Az interjú első megjelenése: az első szövegváltozat a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Kar Stíluskommunikátor Szak hivatalos oldalán 2013. augusztus 13-án jelent meg. Elérése:  http://stiluskommunikacio.eu/?p=1988

 

 

 

 


Vissza az előző oldalra

további írásaim