Blog - Interjúsorozat

A tökéletesség tökéletlensége című interjúsorozat célja, hogy tudatosítsa a nőkben, hogy a szépségipar és a tömegkommunikáció által közvetített tökéletesnek tűnő szépség valójában tökéletlen. A célom az volt, hogy a „kulisszák” mögé pillantva megmutassam ezt a tökéletlenséget.

Beszélgetés Zólyomi Zsolttal 2. rész

A TÖKÉLETESSÉG TÖKÉLETLENSÉGE 7.

A sorozat olvasói tudják, hogy beszélgetőpartnereim a személyes életútjuk mellett a női szépségideálok alakulásáról is elmondják a véleményüket. Olykor talán unalmasnak tűnhetnek az újra és újra feltett kérdések, de úgy gondolom, csak így kaphatunk egy összképet arról, ki hogyan vélekedik napjaink tökéletesnek tűnő szépségideáljairól, melyek a legtöbb ember számára elérhetetlenek. Sajnos az elégedetlenség végső esetben táplálkozási betegségekhez vagy meggondolatlan plasztikai beavatkozásokhoz is vezethet. A fiatal, felnövekvő generáció szempontjából különösen fontosnak tartom, hogy bepillantsunk a “kulisszák mögé” és lássuk meg a tökéletes mögötti tökéletlenséget, mind a szépségideálok, mind a sikeres életutak tekintetében. Zólyomi Zsolttal ezúttal az ideálokról beszélgettünk.


Hogy látod, milyen képet közvetítenek a női magazinok, illetve a férfiaknak szóló Playboy a 21. századi női szépségideálról ma Magyarországon? Szerinted mennyire reális és elérhető ez a kép egy hétköznapi nő számára, illetve milyen elvárásokat fogalmaz meg ezek alapján az átlag férfi a nőkkel szemben? 

Azt előrebocsájtanám, hogy az én “kívülről megtapasztalható” női szépségideálom Modigliani aktokból, Rodin szobrokból és néhány színésznő, modell (Bódy Gábor – Psyché főszereplője, Monica Belucci, Tatjana Patitzt, Gubás Gabi, Jessica Alba) által megformált időtlen női szerepből áll össze, és hogyha lenne lehetőségem, holnap azonnal nyitnék egy iskolát a nőiesség megtanítására.

Sajnos, azt kell, hogy mondjam, hogy az itthon elterjedt, semennyire sem reális “modern női nagyvárosi szépségeszmény”, napi minimum három-négy óra kemény edzéssel érhető el az a vékony alkat, amire aztán még tökéletes, az alkathoz mérten, méretekkel nagyobb melleket és kerek feneket, kívánatos ajkakat kell építeni. Ám, ez már többnyire a botox és a plasztikai sebész dolga, még a szuperbody genetikával rendelkező szerencséseknek is. Ismerek tökéletesen ép testű hölgyeket, akik megműttették magukat a harmadik x után, önképzavar miatt. Dolgoztam playmate-ekkel, akik közelről már messze nem olyan kívánatosak, mert nagyon kilóg a mesterséges kreálmány-érzet, konkrétan érintve félliteres zacskós tej. Nem lévén pornófogyasztó, ahol ez ugye munkaeszköz, sosem értettem meg az elsődleges nemi jellegek ilyen túlhangsúlyozását. Mindezek megmutatása pedig egy kellemes nyáresti party-n vagy az Operabálban egyenesen riasztó kulturálatlanság. Sajnos azonban úgy látom, Magyarország az eredeti tőkefelhalmozás fázisában van, ahol az üzletembereknek kötelező “kirakni az asztalra” három nagyméretű mobilt, terepjáró kocsikulcsot, a kart lehúzó méretű extralarge órát és egy szőke nagymellű, plasztikázott ajkú  “Barbiebaba” partnert a potenciál prezentálásához. Ergo, mindez persze erős férfielvárás.

Hát Te aztán nem kertelsz, az biztos. De azért biztosan feltűnt Neked is, hogy egyre több kezdeményezés van arra, hogy az „átlagos”, illetve a „másság” is teret kapjon. Egyre népszerűbbek a plus size modellek, rendeznek szépségversenyt, divatbemutatókat kerekes székes lányok, de folytathatnánk a sort… Látsz arra esélyt, hogy ez a fajta sokféleség általánossá válhat a médiában, netán arra, hogy az új szépségideál a plus size alkat lesz?

Sajnos ezek időleges, bár reményt keltő kezdeményezések, amelyeket aztán hamar elfúj az erős divatipari érdek. Személy szerint a plus size modellek nagy kedvelője vagyok, és a kerekes székes szépségversenyeken is ámultam a nőiességen. Amikor a Le Parfum Croisette megnyílt, direkt nem ismert divatmodelleket, hanem “átlagos magyar diáklányokat”, hostesseket választottam modelleknek, akik La Perla fehérneműkben vették el a kabátokat és szolgálták fel a csokikat és a pezsgőt a vendégeknek. Mondanom sem kell, hogy volt hatása a friss szépségüknek!

Azt elhiszem! A férfi vendégek biztosan örültek! Látsz esély arra, hogy a 21. századi női szépségideál rövid időn belül gyökeresen megváltozhat? 

Amennyiben a világ a “kicsi szép”, a protestáns etika mentén, az olajkészletek elfogyása miatt a takarékosság és fenntartható fejlődés irányába fordul, csakis akkor szűrődhet át a természetes, normál női méretek és alkat fétise az ezzel ellentétes eszmény helyére.

Egyelőre erre kicsi esélyt látok… És azt kimondhatjuk szerinted, hogy a 21. századi szépségideált a luxusipar határozza meg? 

Igen, egyértelműen. Ha megnézzük, a zeneipar, a modellek, a színészek, a sportolók is besorolnak, és már az átlagemberek is a Facebook-on… látjuk,  milyen fotókat osztanak meg magukról. Eleve, a nyolcvanas években még nem fotóztunk selfie-ket, pedig volt készülék nálunk. Az önarckép nem túl gyakori műfaj a képzőművészetben, ha előkerül, rendszerint nem ilyen hiábavalóan öncélú, hanem mélyebb értelme van. Gyereklányok “pózolnak” high fashion és haute couture fotók beállításait utánozva és követik a trendeket a kedvenc márkáikra feliratkozva, sokkal nagyobb energiát fordítva erre, mint az irodalomórára. Komoly, maradandó teljesítménynek értékeli a Facebook közösség, ha valaki hosszú évek alatt minden nap lefotóz valamit – a legtöbbször persze önmagát – ami a legsiralmasabb, szellemtelen múlékonyság apoteózisa, sőt, esztétikailag gyakorta a mély mínuszba konvergál.

Igen, a fiatal korosztály valóban különösen fogékony ezekre a hatásokra, ami közel sem veszélytelen, sőt… többet kellene beszélni róla! A Dove „Sokkal szebb vagy, mint gondolnád” kampányfilmjét, szerintem minden nőnek és férfinak látnia kellene. „A valódi igazság a szépségről” című Dove tanulmányból kiderült, mely során tíz országban 3200 nőt kérdeztek meg a tizennyolc-hatvannégy éves korosztályban, hogy közülük a két százalékuk tartja magát szépnek. Tíz nőből legalább kilenc változtatna a külsején, valamint a nők hatvanhét százaléka kivonja magát olyan hétköznapi tevékenységek alól, mint például: találkozás a barátokkal, randizás, testedzés, a kinézetük miatti rossz érzetük miatt. A tanulmány kapcsán kommunikációs kampánysorozatot is indítottak, amely elég nagy port kavart. Riasztóak ezek a számok, de mégis, mi lehet a megoldás szerinted, ha van egyáltalán? 

Jó kérdés. Tizenéves korom óta felfedeztem, hogy bármily gyönyörű is egy nő, két negatív szóval bármikor lerombolhatom a női önbizalmát – és ezzel hatalmat szerezhetek felette! Volt barátnőm, akit gimnazistaként a Hermés kért fel modellnek, felnőtt, családos férfiak kérték meg a kezét féltérden negyedóra ismeretség után, olyan tündöklően szép volt, de ha viccből azt mondtam neki, hogy nem bírja velem a biciklitúra tempóját, mert az utóbbi hetekben kicsit elengedte a fenekét, azonnal elhitte, mélyen lelombozódott, és koplalni meg edzeni kezdett. Lányok simán hagyják fogdosni magukat félismeretlenek által a pesti éjszakában, amikor felmerül a kérdés, hogy igazi-e a mellük. Nulla önbizalom van, ami végtelenül rossz, mert a magyar férfiak el vannak súlyosan kényeztetve, és sajnos masszívan vissza is élnek vele – gondoljunk csak a súlyos hímsovinizmusra, a kapcsolaton, illetve a családon belüli agresszióra, a NaNE Egyesület tevékenységére és még folytathatnánk a felsorolást.

Érdekes ezt így, ilyen formában egy férfi szájából hallani. Szerinted tehetnek valamit a férfiak, és ha igen, akkor mit, annak érdekében, hogy minél több nő érezze magát szépnek és ez a szám ne két százalék legyen? 

Igen, a férfiaknak meg kell tanulniuk újra udvarolni, ÉRDEK nélkül! Idős asszonyoknak, kolléganőknek, óvodáskislányoknak is kifejezni a tetszésünket. Ki kell nyitni a kocsiajtót, a virágboltosok forgalmát növelni, a kedves szavakat gyakorolni, dicsérni, dicsérni, dicsérni! Meglátni a szépséget, meglátni a nőt, és azonnal szólni, amikor valami jól sikerül, legyen az egy smink, ruha, dekoltázs, szín, haj, tartás, mozdulat vagy egy mosoly. De nem kocsis módjára füttyögve, ciccegve, hanem kedvesen és Grál lovagként – semmi ellenszolgáltatást nem elvárva. Na, ez egy elég nehéz menet lesz.

Jó, akkor a felsoroltakat kezdd is el légy szíves terjeszteni! Megint csak egy kutatást említenék, amiből kiderült, hogy a média által sugárzott irreális szépségideálnak sokkal korábban megnyilvánulnak a káros hatásai, mint azt korábban gondolták volna. Ezek szerint már a tíz-tizennégy éves kislányoknak, konkrétan tizennégy évesen a negyvennyolc százalékuknak a testi megjelenése okozza a legtöbb szorongást. Mit gondolsz erről? Érdekelne, hogy magyaráznád el a luxusipar képviselőjeként és a jövőben majd szülőként egy tíz éves kislánynak, hogy a képeken látható tökéletesség csupán illúzió? 

Sehogy, sajnos az internet miatt az lehetetlen. Úgy gondolom, hogy önbizalmat kell adni, növelni, hogy ne akarjon más, több lenni mesterséges módon! A boldogságra való képességet kell tanítani. A gyermekmodell- és szépségversenyeket betiltanám, és a pornóipar hozzáférhetőségét is  korlátoznám a felnőttekre, de masszívan. Riasztó, hogy fashion blogok fotóin talpig haute couture-ben pózoló gyermekeket látni, százezer like, de garantáltan boldogtalan felnőtt az eredmény.

Az a baj, hogy a korábbi számokból ítélve, a legtöbb szülőben sem teng túl az önbizalom, így hogy tudnák megtanítani a gyerekeknek. A virtuális világ illúzióiról meg ne is beszéljünk… Mit gondolsz, a média vagy a családi, társadalmi környezet hat jobban a nők testképére? Szerinted van megoldás arra, hogy függetleníteni tudjuk magunkat a médiahatásoktól?

Is-is. Mindkettő csúnyán nyomja a rossz, egészségtelen, követhetetlen példákat. Megoldás lehet szerintem a rendszeres sport és a művelt, okos emberekkel és sikeres nőkkel való személyes(!) beszélgetés. A modern nők “látszólag járnak” edzésre, fitness terembe, aerobic-ra, de tapasztalatom szerint a standard ülő foglalkozásuk mellett messze nem mozgatják rendesen át a testüket, valójában fonnyadnak és híznak egyszerre, nagyon sok a rossz tartású hölgy itthon. Innentől kezdve nincs is egészséges test(ön)tudatuk, képük, testtudatosságuk, nem is tudják érdemben “használni” a testüket, mint festőecsettel rajzolni az égre. Nem tudnak végigmenni szépen egy utcán, nincs meg a balettáncosokon látható gyönyörű tartásuk, hurkáik vannak, etc., amitől persze nem is tudnak hatásosan öltözködni, csak kidobni a deklotázst meg a push-upot, miközben ma már senki nem tud egy igazi egyrészes hosszú ruhában megjelenni, és a szép haját meg a bőrét meg az egészséges fogait villogtatni – és ez bizony elég szomorú. Én iskolában tanítanám.

Igazad van, a testedzés saját választás, a mozgás- és az öltözködéskultúra pedig tanulható, fejleszthető, amivel rengeteget lehet javítani az összképen. Egyszer talán eljutunk odáig, hogy iskolákban is oktatják majd a stíluskommunikációt, bizony hasznos lenne. Miután a plasztikai műtétekről már elmondtad a véleményedet, érdekelne még, hogy kit tartasz stílusosnak a hazai „sztárvilágban”? 

Többnyire nincs ilyen, a “sztárnők” megcsinált trendkövetők, innentől eléggé unalmasak, nem igazi egyéniségek, vagy ha igen, túlkompenzált ripacsok. Ám aki igen, az nagyon kifénylik a mezőnyből, ilyen Zséda, Gubás Gabi, néha Kapócs Zsóka, aki a nagymamámra hasonlít a legjobb pillanataiban. Márkákból szép és nőies számomra az Elysian brand, Konsánszky Dóra, Benes Anita Daalarna-ja, és szépek számomra az AIAIÉ és Szép Szidónia tervezők anyagai is

Az első részben már beszéltünk az illatokról. De akkor összegezzük: mit adhat a jó stíluskommunikációnkhoz egy jól kiválasztott parfüm, illetve mit vehet el belőle egy kevésbé hozzánk illő? 

A parfümbolti eladók és a saját statisztikáim alapján, az utcán sétáló emberek hetvenöt százaléka nem neki való parfümöt visel. A kiválasztás az egyéni testillat, az illatpreferenciák és az aktuális életcélok ismerete nélkül semmit sem ér, pedig így zajlik, időt nem rászánva. Nálam a személyes parfümtanácsadás egy-másfél óra. A 30-40-50 parfüm megszagolása és közös értékelése után a bőrön is teszteljük a legmegfelelőbbnek tűnő  kettő-nyolc parfümöt. A kiválasztási folyamat akár több napos is lehet, de mára 95 százalék a találati arányom. Egy “normális” parfümériában viszont azt adják mindenkinek, amit éppen el kell adni a marketing és az incentive miatt.

Valóban nem sajnálod az időt a megfelelő illat kiválasztására! Fantasztikus élmény volt a tanácsadás, na és össze sem lehet hasonlítani egy “normál” parfümbolt szolgáltatásaival… Mekkora jelentősége van az illatnak a személyiségünk megítélésében? 

Fontos megérteni, hogy a személyiségünk a testünk, a testünk pedig a személyiségünk, mi tettük olyanná, olyan illatúvá, amilyen. Az emberi kapcsolatokat ez az illat sokkal komolyabb mértékben befolyásolja, tudat alatt akár, a testillatunk, a hozzá választott parfüm harmóniáján, vagy diszharmóniáján keresztül, mint valaha is gondolnánk. Erotikus, szerelmi, baráti, de akár üzleti kapcsolatok is zátonyra futnak nem megfelelő parfümválasztás miatt.

Még egy utolsó kérdést feltennék: mit üzen rólunk az illatunk, egy parfümőrnek, vagyis Neked, és mit üzen egy hétköznapi „átlagos orrú” embernek?

Nekem a testillat egyből elmondja, hogy a hölgy mit eszik, hogyan él, milyen higiéniai szokásokkal, milyen érzelmi állapotban van, boldog-e, netán fél valamitől, a nemi ciklusában hol tart, vágyik-e férfira, stb. Azt szoktam mondani, hogy egy pár szippantásból megvan nekem a pszichológusa és a szexológusa által évek alatt begyűjtött adathalmaz – ami korántsem olyan meglepően nagy csoda, hanem nagyon is természetes dolog, hiszen, ha belegondolunk, valójában mindez megjelenik a testillatunkban. Az átlagos orrú ember nem ilyen részletességgel persze, de a diszharmóniát érzi, és távolságot fog tartani akaratlanul is. Így nem lesz második randi, nem lesz üzlet, nem lesz szerelem, nem lesz gyerekáldás, és nem lesz boldogság…

Köszönöm szépen a tartalmas és érdekes beszélgetést, kedves Zsolt, és további sok sikert kívánok az életben! Maradj mindig ilyen emberi Ember:-)

 

Az interjú első megjelenése: az első szövegváltozat a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Kar Stíluskommunikátor Szak hivatalos oldalán 2014. január 22-én jelent meg. Elérése:  http://stiluskommunikacio.eu/?p=2749

 


Vissza az előző oldalra

további írásaim